Ez a lovas szakág nemcsak izgalmas és adrenalinnal teli, hanem gyönyörű és rendkívül elegáns is egyben. A voltizsálás, a torna egyik fajtája (másnéven lovastornának is nevezik), amelyet az egyik legművészibb és legfenomenálisabb sportágnak tartanak. Ez megköveteli a lovastól a saját testének nagyfokú tudatosságát, együttműködési és kommunikációs képességet a minden jelre érzékeny lovaktól.
Mi valójában és min alapszik a voltizsálás?
A voltizsálás a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) által támogatott 7 lovas szakág egyike. Lóháton történő művészi gimnasztikaként szokták leírni, mert ebben a szakágban a lovas lovaglás közben végez különféle gimnasztikai és akrobatikus gyakorlatokat. Ma már külön szakágnak számít a lovastornat, de más lovas szakágakban is gyakorolják egyfajta edzéselemként. Ajánlott mindenkinek, aki lovagolni kezd tanulni, de a gyakorlott versenyzőknek is az edzés változatosabbá tétele, kiegészítése érdekében.
Ez egy olyan szakág, amely a lovon történő, különböző akrobatika és gimnasztikai gyakorlatok egyensúlyban történő végrehajtásából áll, általában vágtában vagy lépésben, futószáron körben. A ló tempóját gyakorlatok közben általában az egyes elemek nehézségi skálája határozza meg. A voltizsálás megköveteli a lovastól a magas fizikai felkészültséget, a saját testének tudatát, a ló mozgásával való összhangot illetve a csapatmunkára való képességet. Gyakran az edzés egyik eleme, amelyet nagy ugróbajnokok, tapasztalt díjlovas versenyzők, valamint lovastusa versenyek során használnak. Segít a lovasoknak finomhangolni az ülést illetőleg az egyensúlyt a lovon.
A voltizsálás története
A voltizsálás eredetét vizsgáló tanulmányok kimutatták, hogy az emberek már több mint 2000 éve végeznek akrobatikus és táncszerű mozdulatokat vágtató lovakon. Egyes elméletek szerint a voltizsálás kezdete az ókori Rómára tehető vissza. Az Olimpiai Játékok alatt az egyik versenyszám akrobatikus gyakorlatok végrehajtása volt vágtató lovon. Egy másik elmélet azt állítja, hogy a voltizsálás gyökerei Kréta ősi szigetéhez kötődnek, ahol a bikák hátán táncelőadásokat hajtottak végre.
A voltizsálás neve a francia "la Voltige" ("voltiger") szóból származik, ami akrobatikát és szárnyalást jelent. A reneszánsz idején honosodott meg, amikor a lovas mustra egyik eleme volt a voltizsálás, valamint a nemesség és a lovagok által gyakorolt ügyességi gyakorlat. Az 1920-as években az eredetileg katonai oktatóknak fenntartott voltizsálás lehetővé tette a gyermekek és fiatalok számára ezt a fajta gimnasztikát, így ez egy olyan sportág, amelynek köszönhetően a lóval való érintkezést egészen kiskortól kezdve.
1920-ban, az antwerpeni Olimpiai Játékok idején először és ezidáig utoljára szerepelt az Olimpiai Játékok hivatalos programjában a voltizsálás. A következő években csak bemutató, látvány szakágként mutatták be, például 1984-ben Los Angelesben és 1996-ban Atlantában.
A modern voltizsálást a háború utáni Németországban fejlesztették ki a gyerekek lovassportokra való felkészítésének módszereként, mivel az ilyen típusú torna gyakorlása nagy előnyökkel jár a lovaglásban. Először 1963-ban rendeztek csapat voltizsversenyt Németországban, egyéni versenyeket pedig az első német bajnokságon 1986-ban.
1983-ban a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) hivatalos sportágként ismerte el a voltizsálást. A modern lovastornászok gyakran használnak fából készült lovat az első gyakorlatokhoz, mielőtt elkezdenének egy élő állaton edzeni. Egyes lovasközpontok voltizs versenyeket szoktak szervezni, melyeket műló segítségével rendeznek meg.
Voltizsálás története Lengyelországban
A lengyel voltizsálás története az 1980-as évekre nyúlik vissza. Abban az időben egy kiváló versenyző és díjlovas edző, Andrzej Sałacki arra biztatta Hanna Kaczyńska hölgyet, a Jaroszówka Lovarda sportakrobatika szekciójának edzőjét, hogy próbálja ki a voltizsálást. Az akrobatikus edzéseken szerzett tapasztalatoknak köszönhetően az újonnan kialakított voltizsáló szakasz versenyzői rövid idő alatt nagyon szép sporteredményeket értek el. Kevesebb, mint egy év munka után a csapat 1986-ban kijutott a svájci Világbajnokságra, és a kiváló hatodik helyet szerezte meg.
A következő években egyre jobb eredményeket ért el a voltizsáló csapat, többször nyert Világ- és Európa-bajnoki bronzérmet. A legfontosabb eredmények: 4. hely a párizsi Európa-bajnokságon (FRA) 1987-ben, 3. hely az ebreichsdorfi Világbajnokságon (AUT) 1988-ban, 3. hely a Világbajnokságon Hailbronnban (GER) 1992-ben, 3. hely 1993-ban az Európa-bajnokságon és a hágai nem olimpiai sportok olimpiáján (HOL), a római világbajnokságon (ITA) 1998-ban 5. helyezést értek el.
A jaroszówkai csapat sikerei nyomán további voltizs alakulatok jöttek létre különböző helyeken. Iwnóban Elżbieta Dolińska, Ochabyban Marcjan Gepferd, Łąckban Jerzy Cywiński és Joanna Borysiuk, Aromerben Jolanta Krupa vezetésével. A Jan Ratajczak vezette voltizs szekciója KJ Aromerben, Józefin-ben évek óta nagyon sikeres ebben a szakágban. 2003-ban ez a csapat bronzérmet szerzett a franciaországi Saumurban rendezett Világbajnokságon.
Nélkülözhetetlen felszerelés a voltizsáláshoz
A voltizsáláshoz használt elemek mindegyike kulcsszerepet játszik ebben a szakágban, és mind a lovas, mind a ló számára feltétlen szükségesek, biztosítva azok védelmét illetőleg biztonságát.
Voltizsáló heveder alátéttel
A voltizsáló heveder rendkívül fontos elem, amely lehetővé teszi az ülés stabilitásának és a lovas egyensúlyának javítását. A mutatványokat végző személy számára is elengedhetetlen felszerelés, hogy be tudja akasztani az éppen szükséges végtagot, nagyobb mozgásszabadságot biztosítva. A puha alátétet úgy tervezték, hogy egyenletesen ossza el a lovas súlyát, valamint megvédje a ló hátát a sérülésektől.
Kantár a lónak
A kantár a lovas felszerelések egyik alapeleme. Úgy tervezték, hogy megfelelően tartsa a zablát a ló szájában, és ezáltal lehetővé tegye a megfelelő kommunikációt a futószárazó személy illetve a ló között.
Kikötőszár a lónak
A kikötőszár egy olyan extra "lovaglószár", amely segíti a lovakat a stabil és gyengéd érintkezés megőrzésében, miközben megtanítja őket egyensúlyban illetve ellazulásban dolgozni. Zablakarikákra kell őket rácsatolni, és a másik vége a futószárazó heveder speciális karikáihoz csatlakoznak.
Futószár a lónak
A futószár egy olyan voltizsáláshoz szükséges "kötél", amely a ló vezetésére szolgál, és támasztó illetve biztosító funkcióval rendelkezik. A futószárazó személy az a csapattag, aki tartja a futószárat illetőleg szabályozza a ló mozgásának ütemét. A futószárat gyakran használják a kezdő lovasok tanításánál is.
Futószárazó ostor
Edzés közben a futószárazó személy egy futószárazó ostorral is rendelkezik, amely aktívan tartja a lovat, és segít megtartani a körön.
A voltizsálásban a lovak számára fásli és lábvédő használata megengedett. Úgy tervezték, hogy megvédjék az állat inait a gyakorlatok közben.
Voltizsálás - a 6 legfontosabb gyakrolat
Az alapülés egy olyan pozíció, amelyben a lovas széttárt karokkal és oldalra helyezett lábakkal ül a lovon. Ezt a pozíciót 4 foulé, azaz a ló 4 vágta ugrásának időtartamára veszik fel.
Az állás egy olyan gyakorlat, amelyben a lovas a ló hátán áll, karjait oldalra nyújtva.
Az olló olyan gyakorlat, amelyben a lovas először a kezére áll, és a belső lábát a külső felett teszi át. A lábak mozgatásakor a lovas az üléshelyzetét a ló fara felé fordítja. Az olló gyakrolat következő végrehajtása visszaállítja a lovast az alap ülőhelyzetbe.
A malom abból áll, hogy a jobb, majd a bal lábát a ló nyaka felett át kell dobni 4 foulén, azaz vágtaugráson belül.
A zászló a kitámasztott térdelő pozícióból indul. Ezután emelje fel a kiegyenesített jobb majd bal lábat illetve a bal kart úgy, hogy egyenes vonalat alkosson a gerinccel.
A lengés, a lóról való leugrást jelenti tulajdonképpen. Ülés közben a lovas hátralendíti a lábát, hogy kézenállást végezzen, majd megcsavarja a testét, hogy a futószárazó kör belsejébe forduljon. Aztán előrelendíti a lábát (ismét átviszi a súlyt a kezére), és kitolja magát a voltizsheveder fogantyúi közül. A megfelelő leszállás a futószárazó kör külső oldalán történő leszállással végződik, arccal befelé.
Voltizsversenyek szabályai
A voltizsversenyek különböző kategóriákban zajlanak: egyéniben, csapatban vagy párban (két versenyző + futószárazó személy). A voltizscsapat hat versenyzőből és egy futószárazó személyből, azaz a lovat futószáron vezető személyből áll. A voltizsversenyek különböző akrobatikus gyakorlatok tökéletes egyensúlyban történő végrehajtásából állnak. A gyakrolatok során a lovakat egy minimum 15 méter átmérőjű körben futószárazzák.
A gyakorlatok a csapat fejlettségi szintjétől függően vágtában vagy sétában is végezhetők, esetenként zene kíséretében. Az egyéni lovasok gyakran ugyanazt a lovat használják. A voltizsverseny két szakaszból áll:
Kötelező program - hét elemből áll: felugrás, alapülés, zászló, malom, olló, állás és lengés. Minden további gyakorlatot 8 percen belül el kell végezni. Ezeket egy 3 vagy 5 fős bírói csapat értékeli, akiknek értékelése 1-től 10-ig terjedő skálán történik, hasonlóan a sportakrobatika teljesítményeinek értékeléséhez.
Szabad program - a versenynek ez a része 5 percig tart, és szabadon választott gyakorlatokból áll, zenével, egyszerre kettős-hármas voltigeurok által. A gyakorlatok kiválasztása a résztvevők feladata, de meg kell felelniük bizonyos nehézségi illetve összetételi kritériumoknak. A bírák a teljes program koreográfiáját és előadását is értékelik. A sportolók a gyakorlatokat vágtató vagy sétáló lovon is végezhetik, tudásszintjüktől függően. A bírák értékelése az egyes elemek nehézségi skáláján, valamint azok összetételén illetőleg a teljes program teljesítményén alapul.
Voltizsjelvények
A voltizsálás szakágban szerzett elméleti tudásának és gyakorlati készségeinek hivatalos igazolása érdekében leteheti a voltizs jelvény vizsgát. A vizsgákra való felkészítés minden lovasklubban és szakosztályban lebonyolítható. A lovas jelvény vizsgát csak a PZJ által hitelesített központok végezhetik. Bárki vizsgázhat, aki a klubban gyakorolja a voltizsálást – nem kell PZJ versenyzőnek nevezni. Jelenleg a jelvényvizsga elméleti és gyakorlati részből áll. Háromféle voltizs jelvény létezik:
Bronz voltizs jelvény:
Egy blokkban kell végrehajtani az egyéni verseny C kategóriájának kötelező gyakorlatait az Országos Szabályzat szerint. A bemutató során felmérik az egyes voltizsálók által végzett gyakorlatok helyes technikáját (a csapatot nem veszik figyelembe, a lovat és a futószárazó személyt sem). Az elméleti részért minimum 5,0 pontot, a gyakorlati részért szintén minimum 5,0 pontot kell elérni.
Ezüst voltizs jelvény:
Az egyéni verseny B kategóriás, az Országos Szabályzat szerinti kötelező gyakorlatokat egy blokkban kell végrehajtani. Az elméleti és gyakorlati rész teljesítéséért 5,0 pontot kell elérni. Minden gyakorlatot legalább 5,0 pontos értékeléssel kell elvégezni. Az értékelés során figyelembe veszik az adott voltizsáló gyakorlatainak helyes végrehajtási technikáját, kizárva a csapatot, a lovat és a futószárazó személyt.
Arany voltizs jelvény:
Ez abból áll, hogy egy blokkban bemutatják az A kategóriás kötelező gyakorlatokat (az Országos Szabályzat szerinti egyéni verseny). Az egyes voltizsálók kötelező gyakorlatainak helyes végrehajtási technikáját értékelik, a csapat, a ló és a futószárazó személy figyelembevétele nélkül. A sikeres teljesítéshez minden gyakorlatra legalább 5,0 pont átlagérték szükséges (egy gyakorlat értékelése nem eshet 5,0 pont alá). Az elméleti rész érdemjegyének szintén legalább 5,0 pontnak kell lennie.
A termék sikeresen bekerült a kosarába
