Ló - arab, azaz tiszta arab vér, sokak szerint abszolút szépség illetve minden fajta "atyja". Egy legenda szerint Isten az arab lovat egy maroknyi déli szélből teremtette, és repülésre létrehozott állatot formált belőle, bár szárnyak nélkül. Sok igazság van ebben a legendában, mert aki vágtató arab lovat lát, az nem tud ellenállni annak a hatásnak, ami alá kerül, hogy az állat nem érinti a földet, hanem simán, csak úgy lebeg a levegőben.
Tisztavérű arab ló – a fajta története
Egy másik legenda szerint Mohamed próbára tette lovait – egész nap élelem illetve víz nélkül hagyta őket, este pedig magához hívta őket, és jelt adott a csatára. Mindössze 5 kanca válaszolt a hívásra, és ahelyett, hogy a víznyelőnél oltották volna szomjukat, csatlakoztak a vezetőjükhöz, hogy egységesen megvédjék magukat az állítólagos ellenséges invázió ellen. Ezek a kancák lettek a mai arab lovak anyaállatai.
Sok más történet is szól arról, hogyan keletkezett a tisztavérű arab ló. Minden bizonnyal mindegyikben van egy szemernyi igazság. E legendák hősei gyakran kancák, amelyeket a fajta eredeti tenyésztői - a beduinok - szerint nagyobb állóképesség, ellenállás valamint szelídség jellemez, mint a méneket. Ezek a jellemzők rendkívül fontosak voltak a zord sivatagi körülmények között.
A beduinok nagyon tisztelték lovaikat, családjuk tagjaiként kezelték őket, és sátrakban adtak nekik menedéket. Egy régi arab közmondás is bizonyítja, miszerint „a gyerekeim éhezzenek és szomjazzanak, de a lovam soha”.
A mai arab lovak elsősorban három alapító atyának köszönhetik létezésüket - a Kuhailan, Saklavi és Munighi méneknek. Rajtuk kívül más mének is kitűntek, például Hadban, Hamdan, O'Bajan.
A fajta jelenlegi tenyésztési területe Észak-Afrikától az Arab-félszigeten át egészen Iránig terjed. A tenyésztést európai országokban (Lengyelország, Anglia, Németország, Franciaország) és az Egyesült Államokban is folytatják.
A lovakat és tenyésztőket összegyüjtő legfontosabb szervezet a World Arab Horse Organization (WAHO), amely e fajta tenyésztési problémáival foglalkozik.
Az arab ló Lengyelországban - tenyészet
A lengyel területen történő arab lótenyésztés az egyik leghíresebb a világon. Nemzedékeken keresztül a tenyésztők következetes munkájának eredményeként a legszebb lovak közül néhányat sikerült megszerezni. Érdekes módon a lengyel tenyésztésben elsősorban a lovak külsején volt a hangsúly, és nem annyira a fizikai állóképességükön (ellentétben például Franciaországgal, ahol távlovaglásra predesztinált lovakat tenyésztenek).
Az arab lótenyésztő központok Lengyelországban többek között a következők:
- Janów Podlaski Ménes
- Michałów Ménes
- Białka Ménállomány
A többi, gyakran teljesen új tenyészetek megtalálhatóak itt. Mindannyian be vannak jegyezve a Lengyel Arab Lótenyésztők Szövetségébe, amely a világméretű WAHO-hoz tartozik.
Arab lovak Janów Podlaski-ban
A leghíresebb tenyésztő központ Lengyelországban egyértelműen a Janów Podlaski Ménes Wygodában, ahol 1817 óta létezik. Az éves augusztusi aukció évek óta vonzza a vásárlókat a világ minden tájáról, és az arab lovak igazi ünnepévé vált. Nemcsak a lovak jelentik ennek a helynek az igazi szépségét, hanem maga az építészet is: klasszicista istállóépületek illetve hatalmas rétek, erdők, valamint parkok. Érdekes módon a ménes területe 2500 ha, ami Janów Podlaski közösség területének mintegy 18%-a.
A hely keletkezésének története a napóleoni időkre nyúlik vissza, amikor a háborúk következtében a lengyel földeken jelentősen lecsökkent a lovak száma. I. Sándor cár rendeletével a Lengyel Királyság Közigazgatási Tanácsának kérésére állami lóállományt hoztak létre, amely a jelenlegi tenyészetnek adta meg a kezdetét.
A januári felkelésig a lengyel ménes felügyelete lengyel kézben maradt. Az 1914-es első világháború kitörése után az irányítást a cári hivatalnokok vették át, és magukat a lovakat hamarosan Oroszország mélyére menekítették. Sajnos egyikük sem tért soha vissza.
Lengyelország függetlenségének visszanyerése után a ménes újjászületett, új igazgatót neveztek ki Stanisław Pohoskit és helyettesét, Andrzej Krzyształowiczot. Az új vezetés eredményes intézkedéseinek köszönhetően megkezdte a sikeres arab lótenyésztést, valamint magának az istállónak a rekonstrukcióját.
1920-ban három kancát hoztak a Janów Podlaski Ménesbe, így alakult ki a három legfontosabb anyavonal: Mlecha, Sahara és Gazella.
Közvetlenül a háború előtt Gustav Rau – a Ménesbe látogató német hipológus – azt írta, hogy sehol a világon nem látott olyan arab lovakat, mint amelyeket Janów Podlaskiban tenyésztettek. A második világháború beköszöntével a meglévő tenyésztés ismét kérdésessé vált. Néhány nappal azelőtt, hogy a szovjetek 1939 szeptemberében bevonultak volna Lengyelországba, körülbelül 200 lovat kíséreltek meg evakuálni, és Volhínia felé szállítani őket. Sajnos a Vörös Hadsereg bevonulása után az állatokat visszaszállították a Janów Podlaski-i ménesbe. A visszaszállítás során sok ló elveszett, magát a ménest a szovjet hadsereg hamarosan kifosztotta és felgyújtotta.
Hamarosan a német hadsereg is belépett a ménes területére, és velük együtt a már említett Gustav Rau - a tenyésztés és a lovak biztosa, aki Janów Podlaskiban átvette a parancsnokságot. Visszahozta ennek a fajtának a hírnevét - a mének: Witraż, Wielki Szlem és más fajtatiszta arab lovak.
1944 nyarán mintegy 300 arab lóból álló ménest evakuáltak a német Drezdába. A várost hamarosan lebombázták, illetve maga a ménes is jelentős veszteségeket szenvedett. Az arab lovak azonban 6 évvel később visszatértek az országba, köszönhetően a tengeri szállításnak - 80 lovat (kancát és csikót) küldtek Janów Podlaskiba. A világszerte szétszórt méneket csak 1960-ban tudták importálni. Ekkor is újra felvirágzott a ménes, melynek élén Andrzej Krzyształowicz állt, már igazgatóként, aki 1969-ben rendezte meg az első arab lovak árverését.
Időközben megjelentek az arab lovak további fontos anyavonalai is, kezdve olyan kancákkal, mint: Milordka, Ukrainka, Szweykowska, Wołoszka, Selma, Rodania, Adjuze és Semrie, amelyek utódai ma is megtalálhatóak.
A lengyel arab lovak olyan mének vonalaiból származnak, mint: Kuhailan Haifi, Ilderim, Bairactar, Saklawi I, Krzyżyk, Kuhailan Afas, Ibrahim, Abu Argub II, Kuhailan Zaid, Latif I, Koheilan Adjuze, Wafi és Mirage.
Az első aukció óta több mint 1000 lovat adtak el külföldre. A legnagyobb siker minden bizonnyal az El Paso mén 1 millió dolláros eladása volt 1980-ban, illetve Penicylina nevű kanca 1,5 millió dollárért. A rekordot az év legfontosabb aukcióján, a Pride of Poland-on érték el, ahol 2015-ben a Pepita nevű kancát 1,4 millió euróért adták el. Eddig ez a legdrágább ló a lengyel tenyésztésből.
A Janów Podlaski SK nem csak aukciók, hanem lovasbemutatók is egyben, amelyek gyakorlatilag tavasztól őszig zajlanak – arab és anglo-arab lovak egyaránt. A fajtát síkversenyeken is tesztelik a versenypályán – ezek közül a legfontosabbak a Derby (mint az angol telivérek esetében).
Az arab ló (oo) – felépítése és jellemzői
Az arab lovak olyan jellegzetes felépítéssel rendelkeznek, hogy lehetetlen összetéveszteni őket bármilyen másik fajtával. Sőt, hatása számos más fajtánál is megfigyelhető – beleértve a lengyel fajtákat is (például a kis-lengyelországi lovaknál).
Általánosságban az arab lovat jellemzve, más fajtákhoz képest kicsi, száraz fejű, gyakran csuka profilú (homorú), fülei nagyon mozgékonyak, sarló alakúak, hattyúszerű, könnyed nyakra illesztve. Az arab lovak szeme hihetetlen benyomást kelt - nagyok, fényesek és tele vannak energiával. A nem mindig tökéletesen felépített lapocka, rövid test mindig erős, illetve izmos. A far horizontális, azaz vízszintes valamint rövid, nagyon magasra illesztett farokkal, amelyet erre a fajtára jellemzően, magasra, ferdén emelve és büszkén hordja. A végtagok szárazak, gyakran hibás tartással, de mindig erősek illetve kis patákban végződnek. Az arab lovak szőrzete rövid és nagyon fényes.
Az arab lónak többféle típusa létezik – a három leghíresebb a fentebb említett mének közül – bizonyos vonalak atyái:
- Kuhailan – harci vagy haszonlóként tenyésztik, erős, izmos nyakkal és nagy fejjel, általában csuka profil nélkül, azaz homorú profil nélkül (amely jellemző sokaknak az arab lovakat juttatja eszébe) - általában pej vagy sötétpej színű,
- Saklavi – egy kicsit alacsonyabb és finomabb ló, mint a Kuhailan, de ennek ellenére kitartó, a laikusok gyakran modellként mutatják be a fajtában, szívesen viszik bemutatókra és fotózzák - vékony, könnyed testalkatú, csuka profilú fejjel és nagy orrlyukakkal - általában szürke. Egykor kiállításokra, sétákra és hölgyek számára alkalmas lónak tenyésztették.
- Munighi – a korábbi típusoknál keskenyebb és hosszabb fejű ló - egyenes profillal, lejtős lapockákkal, hosszú végtagokkal - általában sárga színű - kitartó illetve gyors rövid távon, szívesen választják versenypályákra,
A tisztavérű arab ló híres vágtájáról - hatékony, gyors és egyben könnyed. Ez a fajta szabadon galoppozhat, mindenféle akadály nélkül, sok kilométeres utat megtéve. Az ügetés szintúgy könnyű, meghosszabbított repülési fázissal, különösen lenyűgözően néz ki, ha az állat valamitől izgatott, vagy valami lázba hozza - nagy nyitott orrlyukaival és levegőbe emelt farokkal fenomenálisan néz ki.
Az arab lovak lépése gyakran túl rövid, de ugyanakkor energikus, mint maga a fajta.
Elérhető magasság: 145-155 cm
Testtömeg: 400-450 kg
Szín: minden alapszínben megjelenik, a pöttyös, foltos színen kívül; gyakran előfordulnak legyes szürke, almásderes színben, illetve különböző változatokkal a lábakon valamint a fejen.
Arab lovak - használatuk
Egykor az arab ló nagyszerű harci ló volt, amely lehetővé tette számára, hogy nagy távolságokat tegyen meg a sivatagi homokban, illetve, hogy gyorsan tudjon támadni. Ma főként bemutatókon fogunk találkozni ezzel a fajtával. Elég élénk ló, rugalmas, intelligens és szeret tanulni. A fajtát egyre gyakrabban használják az ún. kissportokra, western, ugró és díjlovas osztályokban is feltűnik.
Az arab ló egyben „energetikus” ló – rendkívül érzékeny az ingerekre, nyugtalan, rebbenékeny, könnyebben megijed, ezért nem ajánlott szabadidős lovaglásra vagy lovasiskolába, ahol a lovasok még nem rendelkeznek kellő tudással, tapasztalattal.
Ezek a lovak kifejezetten kitartóak, így kiválóan alkalmasak rövidebb és gyors (galopp) illetve hosszabb távokra (tereptúrák, távlovaglás).
Kifejezetten a távlovaglásra predesztináltak - remekül kihasználják hatékony vágtájukat. Az arab lovak nagyszerű felépítéssel rendelkeznek a távlovagláshoz – könnyű és erős alkatúak, valamint jó, erős és általában helyesen felépített végtagjaik vannak, ami döntő fontosságú a hosszabb távokon (napi 160 km-ig). Ebben a szakágban különösen nagyra értékelik a makacsságukat, a gyors regenerálódási képességüket és azt, hogy magas hőmérséklet mellett is nagy távolságokat tudnak megtenni.
Meddig él egy arab ló?
Az arab lovakat a hosszú élettartam és a termékenység jellemzi – 30 év feletti életkort is megélnek. Körülbelül 3,5 éves korukban érik el az ivarérettséget, illetve a növekedési és fejlődési időszak a legtöbb lóhoz hasonlóan - 5 éves korban - ér véget.
Mennyibe kerül egy arab ló?
A Lengyelországban eladott legdrágább arab ló 1,4 millió euróba került. A legolcsóbbak ára körülbelül 10.000. PLN - minden a kortól, származástól, illetve a ló képzettségi szintjétől függ.
Az anglo-arabok és arab lovak
Anglo-arab lovak (xxoo) - vagyis anglo-arabok két fajta - tisztavérű arab lovak (oo) és az angol telivér lovak (xx) - kombinációja, azaz az ún. Folblut-ok. Ez a keresztezés nagyszerű sportlovakat adott, bár a "forró fejjel" együtt - ami tökéletesen jellemzi a temperamentumukat. Gyorsak, vékonyak és kitartóak. A járásuk lapos és hatékony, valamint nagyon pattogósak.
Tenyésztésük a háborúknak és a kereskedelmi cseréknek köszönhetően kezdődött meg - ennek eredményeként a keleti lovak (arab lovak) kerültek Franciaországba. A francia uralkodó, Bonaparte Napóleon többre értékelte Kelet könnyű lovait, mint a hatalmas, masszív felépítésű lovakat. Az ő parancsára a háborúból importált arab méneket gyűjtötték össze a Pompadour Ménesben.
Az anglo-arab alapú tenyésztést már IV. Christian pfalzi herceg vezette Zweibrückenben, ahol e fajta alapító atyáit tenyésztette ki. A megszerzett lovak alapján Eugene Gayot, a Pompadour ménes igazgatója (és 1847-től az összes francia ménes főfelügyelője) hivatalosan is megkezdte az anglo-arab lófajta nagyobb léptékű tenyésztését Franciaországban.
Az anglo-arab lovat ma -továbbra is- főleg Franciaországban tenyésztik (Pau, Pompadour és Tarbes ménesek, de Lengyelországban is (Pruchna, Walewice, Janów Podlaski)) és Angliában.
Szín: legtöbbször pej, sárga vagy szürle
Magasság: 155-165 cm
További rokon fajták közé tartozik a szardíniai anglo-arab (Szardínián tenyészik, Chilivani ménállomány, Scuderia de Nora magánménes) és a Shagya anglo-arab (a fajta az Osztrák-Magyar Monarchia birodalmáról származik, ma főleg Magyarországon tenyésztik - Bábolna, Szlovákia - Topolczanka, Ausztria és más országok, amelyek a monarchia felbomlása után illetve Németországban jöttek létre).
Összegzés
Az arab telivér ló, még egy laikus számára is lenyűgöző benyomást kelt. Kecses, könnyed, lebegő mozgással. Ez a világ legrégebbi és leghíresebb lófajtája - nemcsak szépsége, hanem a világaukciókon elért nem elbagatellizálható, jelentős árai miatt is.
A termék sikeresen bekerült a kosarába
